Úton a digitális HR felé
Stratégiai HR? Digitális HR? Vagy már csak futunk a trendek után?
Néhány éve nagyon sokat beszéltünk stratégiai HR-ről, manapság viszont egyre inkább a digitális HR kulcsszó felé tolódik a konferencia-kínálatok, cikkek, képzések hangsúlya.
Úgy érzem, hogy valahol út közben a HR sok helyen elvesztette azt a szerepét, amiért őt meghívták a stratégia-alkotó asztalhoz. A digitalizáció fontos, ugyanakkor nem elégséges az üzleti értékteremtéshez. Az egyre gyorsuló ütemű fejlődést, fejlesztést ki kell szolgálni, és mint támogató szervezet a HR sok helyen teljesen alárendelte magát a sürgős igényeknek.
Mi a sürgős igény? Azonnal lépjen be nagyon sok ember a most felmondottak helyére, mert így nem tudjuk kiszolgálni az ügyfeleket és nem termelünk elég pénzt. Nagyon leegyszerűsítettem, de nagyjából erről van szó. Mindenki kapkod és követel, a HR szervezetek pedig abban látják a siker kulcsát, ha minden igényt ki tudnak elégíteni.
Nem marad idő arra, hogy egy pillanatra körülnézzünk (bár erre még talán), és meglátván a fontos teendőket véghezvigyük a szükséges változásokat (fel a kezeket, HResként ki vitt végbe üzleti értéket teremtő változást a szervezetben az elmúlt 1 évben ?).
Nem kell hozzá sok magyarázat, hogy mennyivel költséghatékonyabb lenne megtartani a munkavállalókat, vagy olyan képet kialakítani magunkról a piacon, ami vonzza a „tehetségeket”. Könnyen belátjuk azt is, hogy mekkora hatékonyságnövekedést jelentene, ha automatizálhatnánk a napi rendszeres feladatainkat. De nincs időnk képezni magunkat ahhoz, hogy ezt megtegyük, és nincs időnk vezetőket győzködni arról, hogy hogyan kellene ezt csinálni, arról már nem is beszélve, hogy adatokkal támasszuk alá a javaslatainkat (ehhez az idő és az eszközismeret is hiányzik).
Sajnos viszont azok a HR szervezetek, akik nem állnak meg körülnézni, megvizsgálni a működésüket, és az együttműködésüket a vállalat többi szereplőjével, sőt, új ismereteket szerezni nem lesznek sem stratégiaiak, sem digitálisak (legalábbis a közeljövőben) – kiszolgáló egységek maradnak, sok kapkodó, agyonhajszolt és elkötelezetlen munkatárssal.
De mégis hol kezdjük?
- Kezdjük a fontos területek kijelölésével. Határozzuk meg az irányt. Vonjuk be a vezetőket már a változások előtt, és kérdezzük meg, hogy ők min változtatnának először. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni, de fogadjuk meg a hasznos tanácsokat.
- A területek megtalálása után rangsoroljunk, priorizáljunk, és tegyük félre azokat a feladatokat, amiket nem ítélünk sorsfordítónak. A priorizálás során tegyük fel a kérdést: “Mekkora üzleti értéket teremtünk ezzel a változ(tat)ással?” Képesnek kell lennünk egyetlen területen elindulni, mert enélkül szétforgácsoljuk az erőinket és nagyon hamar belefáradunk a változás menedzselésébe.
- Keressük meg azokat a mérőszámokat, amik ezen a területen jelzik nekünk a változást. Nem csak azért, hogy lássuk a haladást, hanem azért, mert ezek mentén találjuk meg a kulcsfeladatokat. Legyünk részletesek, és pontos lássuk el pontos sikerkritériumokkal a megtalált task-okat.
- Innen a jól ismert projekt-menedzselés következik: felelősök kijelölése, érintettek megtalálása és bevonása, elköteleződés megszerzése, rendszeres visszacsatolás, haladás megfigyelése, sikerek megünneplése, új feladatok kijelölése stb. Ezt ismerjük, de vajon alkalmaztuk már valaha HR feladatra azt a fogalmat, hogy HR projekt? Kezdjünk el úgy működni, ahogy mindenkinek „tanítjuk”.
- Forduljunk szakemberhez! Nem fogunk tudni mindent megoldani akkor sem, ha sikeres együttműködést alakítunk ki a menedzsmenttel (közép és felsővezetői réteg!). Ahhoz, hogy végigvigyünk egy jelentős változásokkal járó projektet, szükségünk lesz külső támogatásra, ötletekre, és nem utolsó sorban tréningekre, ahol szakmai és technikai lehetőségeket ismerünk meg. Szánjunk időt a tudásbővítésre, mert gondoljuk csak végig, hogy milyen (emberi) erőforrás az, aki az elmúlt években nem, vagy csak alig képezte magát / fejlődött szakmailag. HResként sem attól leszünk tapasztaltak, hogy régóta csináljuk ugyanazt ugyanúgy 😉
Hajrá! Minden HR csapatban benne van a lehetőség, csak el kell indulni az úton.